„Tiszta szívből akarták a győzelmet”

A pécsi csapat mellett három magyar és három külföldi egyetem indult a tornán. Országunkat a Pécsi Tudományegyetem mellett az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és Gödöllőről a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) képviselte. Mellettük sorakozott fel a Zágrábi Egyetem (Horvátország), az Özyeğin Egyetem (Törökország), valamint az Artois Egyetem (Franciaország) csapatai.

Inkább védekezéspárti vagyok, úgy gondolom az első meccsen kicsit sok gólt kaptunk a MATE ellen, utána viszont kilencet kaptunk a második meccsen, majd pedig ötöt, meg négyet a következő mérkőzéseken – itt már igazán megérezték a fiúk, hogy mi az a védekezés, ami működhet. Nagyon felszabadult volt a társaság, igazán szép megoldások születtek. Mindig volt két-három ember, akinek nagyon jól ment, ha éppen valakinek nem sült a keze, akkor jött helyette másik kettő – nem volt rés a pajzson. Így utólag azt gondolom, hogy tényleg mi voltunk a legerősebb csapat, mind fizikálisan, mind pedig fejben – ezt az eredmények is mutatják, mert a döntőt kivéve 15-16 góllal vertünk meg mindenkit, ami elég magabiztos játékot mutat – értékelte a játékot Török Viktor.

Minden délelőtt tartottunk egy átmozgató edzést. Nem volt pihenőnapunk, csak akkor kaptunk egyet, amikor csoportelsők lettünk, így tudtunk még készülni, aznap egy kicsit komolyabbat edzettünk. Egyébként a fiúk sokat PlayStationöztek a szobában, sőt volt, hogy az ellenfél csapataiból is becsatlakoztak, úgyhogy ilyen jellegű ‚stratégiai felkészülés’ is zajlott. Hári József – aki végig nagy segítségünkre volt – remek bográcsot készített, ami szintén jó csapatösszetartó erő volt. Igazából már itt, ezen az estén eldöntöttük, hogy be szeretnénk jutni a döntőbe és meg akarjuk nyerni a bajnokságot – ez a hozzáállás végig megmaradt – tette hozzá.

Én kicsit később érkeztem, mint a többiek, de nagyon befogadó volt a közeg, ami fogadott – ez különösen jó érzés volt. Persze már ismertem a srácokat korábbról, így nagyon jól éreztem magam velük már ezelőtt, és most végig a tornán is. Az edzéseken, vagy a meccseken kívül is nagyon összetartó közösség maradtunk és mindenre találtunk időt. Az összes meccsnek volt sportértéke, még ha nagy fölénnyel is tudtunk győzni, a döntő pedig egy kimagaslóan jó mérkőzés volt egyetemi szinten. Külön ki szeretném emelni Tóth-Gili Tamás csapatkapitányi munkáját, végig egyben tartotta a csapatot és kitartóan motivált minket  – osztotta meg velünk Vidovenyecz Zsombor, aki megkapta a torna legértékesebb játékosa címet. A döntő mérkőzésen részt vett dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem rektora is, aki a helyszínen többedmagával szurkolt a PTE-s csapatnak.

Nehézség talán csak annyi volt, hogy a víz az elején eléggé termálfürdő jelleget öltött, a srácok az első átmozgatásnál kb. 10 perc után főtt rákok gyülekezetére hasonlítottak, de ezt a szervezők orvosolták. Csak a saját játékunkkal foglalkoztunk, ha volt is nehézség, az néha fel sem tűnt, mert együtt könnyedén átléptünk rajta. Nagyon büszke vagyok a srácokra – végig igazi csapatként működtek együtt és tiszta szívből akarták ezt a győzelmet – összegezte a bajnokságot Török Viktor.

A PTE játékoskerete:
Tasi Dominik
Belső Dávid
Aranyi Attila
Nagy Péter Donát
Vidovenyecz Zsombor
Kőszegi Gergő Ákos
Juhász Samu
Szilágyi Ábel
Palatinus Erik
Jámbor László Bendegúz
Gelencsér Ákos Vendel
Tóth-Gili Tamás
Sipos Benjamin
Csapatvezető és edző: Török Viktor
Stáb: Zsigrai János, Hári József